Ha nagy gond a vakond

Sokszor elfelejtkezünk arról, hogy a kerttervezés, kertgondozás nem csak a föld feletti részekre vonatkozik.

Bizony a föld alatti dolgok, élőlények jóval több gondot okoznak és csak a baj bekövetkezése után kapunk észbe. Ilyen probléma a vakond, illetve nem is szegény állat, inkább csak az általa okozott károk bosszantják a kerttulajdonosokat.

A vakond egyszerre káros és hasznos állat, hiszen bár széttúrja a kertünket, de mivel a tápláléka nemcsak gilisztákból, de bogarakból, rovarlárvákból is áll (például cserebogár, lótetű), ezért akár örülhetnénk is a jelenlétének.

Mivel hatalmas étvágya van- akár súlyának másfélszeresét is megeszi naponta-, ezért nagyon hamar elpusztítja a kertünkben megjelenő föld alatti kártevő bogarakat, és mivel bő táplálékigénye van, ha már „megtisztította” a kertünket hamar tovább is áll.

Bosszúságot főleg a frissen telepített növények nem szándékos kipusztításával és a gyepünk egységes felületének tönkretételével okozhat. Hiszen a föld alatti járatait a lapát alakú erős karmokkal ellátott melső végtagjaival vájja, sajnos eközben gyakran megsérti a növények gyökerét, ami főként friss telepítéseknél a növény pusztulását is okozhatja, illetve ha a járatban felhalmozódik a föld, akkor kezd a felszín irányába ásni, és alakítja ki a jellegzetes vakondtúrásokat.

Figyelem! Bármennyire is bosszant bennünket, a vakondot elpusztítani nem szabad, mert védett állat!

Mégis mit tehetünk, ha nem szeretnénk vakondot a kertünkbe?

Egy régi televízió műsorban Bálint gazda jegyezte meg viccesen, hogy a legjobb módszer a vakond eltávolítására, ha kora hajnalban odaállunk a vakondtúrás mellé egy lapáttal, amikor látjuk, hogy mozdul a föld, jó mélyen a túrásba ásunk és a lapátról a földdel együtt a vakondot áthajítjuk a szomszédba.

Persze ez tényleg csak vicc, manapság azért már vannak ettől hatékonyabb módszerek is.

Alkalmazhatunk például úgynevezett vakondhálót. Természetesen, mivel a hálót a föld alá kell telepíteni, ezt a módszer főleg új telepítéseknél alkalmazzák. Vigyázzunk, hogy a kerítésünk mellett a hálót hozzuk ki majdnem a földfelszínig, nehogy lehetősége legyen a vakondnak a háló felé keverednie, mert olyankor biztosan tele lesz a kertünk túrásokkal, hiszen lefelé megakadályozzuk a mozgását, ő pedig menekülne, aminek a gyepünk látja kárát.

Léteznek elektromos vakondriasztók, amelyek 300-400 Hz (más esetben 100-700 Hz) frekvenciájú hangimpulzusokat bocsátanak ki - melyek a földben több tucat méterre terjednek - irritálják az állatot, ezért elhagyja a területet. Sajnálatos módon vannak emberek akiket ezen készülékek zavarnak, ezért mielőtt megvásárolnánk érdemes kipróbálni, mert ha érzékeny a fülünk, akkor a vakonddal együtt magunkat is elkergethetjük a saját kertünkből.

A kertészek által régóta alkalmazott módszer, hogy petróleummal, vagy terpentinnel átitatott rongyokat helyeznek el néhány helyre a járatban, mert ezeknek az illata olyan erős, hogy a zsákmányt nem tudja kiszimatolni az állat, így elkerülendő az éhenhalást inkább elmenekül.

Ha a természetes módszereket részesítjük előnyben, akkor használhatunk vakondűző füvet, azaz nagy sárfüvet (Euphorbia lathyris), viszonylag igénytelen növény, könnyen elszaporodik a kertben, távol tartja a vakondokat, és a homeopátiában járatosak az olajos magvaiból készíthetnek hígított kivonatot, amely bőrgyulladások, görcsös köhögés ellen alkalmazható.

Hasonló hatású a császárkorona (Fritillaria imperialis) melynek erős szagú gyökerei tartják távol a vakondokat, egereket és egyéb rágcsálókat.